Egy gyilkos agya (2004)

NINCS SPOILER olyan sok :D
Sokat hallottam erről a filmről, hogy hasonló, mint a 10 kicsi néger, ezért muszáj volt megnéznem, mi is ez tulajdonképpen.
Alapsztori: Az FBI végzős diákjait tanáruk elküldi egy utolsó kiképzésre, egy szigetre, távol a civilizációtól. A sziget egy gyakorlati terep, tehát vannak házak, gyárak, és műanyag emberkék is, úgy néz ki, mint egy komplett város. Viszont amikor megérkeznek, a feladatuk az, hogy egy gyilkosságot derítsenek ki, de miközben nyomoznak, az egyikük meghal. Ezután mindig kapnak egy-egy karórát, ami jelzi, hogy mennyi idejük van a következő csapdáig. Tehát az életükért harcolnak, közben próbálnak személyleírást adni a gyilkosról, aki szórakozik velük, és ez benne a legjobb.

Szeretem a nyomozós filmeket, amikben levezetik a gondolatmeneteket, elemzik az elkövető személyiségét, megpróbálják kitalálni ki is ő. Egyik ilyen alapfilm A bárányok hallgatnak, azt is most láttam, meglepően jó film volt. Viszont ebben a filmben kicsit több az akció, és tényleg izgulsz, mi lesz a következő csapda, ki lesz a következő áldozat, és ez egy plusz pont. Viszont a karakterek nagyon gyengék, ha nem érdekelt volna a vége, akkor tuti lekapcsoltam volna az egészet. Lehet, hogy a szinkron miatt tűnt bénának? Le a szinkronnal, innen is üzenem :D.

Szóval nagyon vártam a végét, mert tényleg nem lehet sejteni, ki is az igazi gyilkos, persze mindenki tudja, hogy nagy koponya lehet az illető. Először a főnökükre gyanakszanak, aztán egy ügyés-nyomozóra, aki velük jött, majd nem is tudom kire, de a lényeg, hogy hárman maradnak a nyolc fős csoportból.

Az utolsó 10-20 perc a legizgalmasabb az egészben, hiszen mindenki számított csavarra a végén, de amikor a gyilkos kifejti, hogy is csinálta végig ezt az egészet, hogy tervelte ki, az hátborzongató volt, ráadásul nagyot néztem, amikor kiderült, ki a gyilkos. Megsúgom, itt is érvényes az a "szabály": mindig az a gyilkos, akire nem számítassz, akire nem is gondolnál. Persze ez nem minden esetben igaz, de erre igen.

Minden jó ha a vége jó, tényleg hasonlított valamennyire a 10 kicsi négerre, szerintem jó filmötlet volt, csak a karakterek elhalványították a nagy részét, és voltak abszolút idegesítő emberkék is. De a fejtegetős részek jók voltak, persze keveselltem, de meg vagyok elégedve így is.

Downtown Abbey

Tudni kell rólam, hogy imádom az angol sorozatokat, főleg, amik a századforduló környékén játszódnak (20. század eleje), és ez a sorozat éppen belepasszol az elvárásba.
Családtörténetről van szó, ami magába foglalja szinte az egész történetet: a családfőnek örököst kell találnia, mert 2 kiszemelt rokona meghalt a Titanic szerencsétlenségben (1912-ben kezdődik az egész sorozat), és szerencsés lenne, ha ez az örökös elvenné Mary-t, legidősebb lányát feleségül, mert a végrendelet ezt mondja ki. Dióhéjban ennyi az első évad, a második évad közepénél járok, ott az első világháború kap fontos szerepet, szinte csak arról szól.

Jól megírtak a karakterek, a dialógusok pörgősek, és mosolyogtató szituációkat is láthatunk, ezzel együtt persze mindig van okunk izgulni egy-egy karakterért, hiszen van egy-két sötét szál is az egész történetben, de ez így van rendjén. Az egész történet alatt megismerhetjük a „downstairs” és „upstairs” lakókat, azaz a családtagokat és az ő történetüket, és a szolgálóikét. A két szint néha egymásba botlik, találkoznak félúton, de a sorozatot nem ez jellemzi, a két szint inkább külön mozog, külön él, néhol egymást segítik. Igen, van néhány rész, ahol megmutatkozik a családfő embersége, segít a beosztottaknak, de Sybil is ugyanilyen pozitív figura az egész történetben. A második évadban néhol jobban összefonódik a szál, hiszen háború van, és bár próbálnak a Downton Abbey lakói kihátrálni belőle, a vége mégis az lesz, hogy segítenek a katonáknak, és így együtt dolgoznak a szolgálókkal, együtt élnek velük.

Minden részben megtudhatunk valami újat, nem húzzák el felesleges szálakkal. És végre egy sorozat, ami nem arról szól, hogy próbálja megalázni az előkelő réteg a szolgálókat, majdnem azt mondhatom, hogy egyenrangú emberekként kezelik őket, mint önmagukat, és ez igazán tetszik, mert ettől egyáltalán nem lesz giccses, inkább sok szeretettel teli pillanatot élhetünk át. 

Fontos tudni, hogy nincsenek benne nagy klisék, se nagy közhelyek. Az egész sorozat úgy van összerakva, hogy lehet sejteni, mi következik, de nem lehetünk benne biztosak. Mindig tud valami újat mutatni: sok karakterfejlődés ment végbe, és mindig nagy lelkesedve várom, hogy változnak meg a céljaik, gondolataik, érzelmeik (az apa viszonya egy szobalánnyal). Ráadásul jó történelmi képet ad az akkori helyzetről, miként változtak meg az emberek, hogy élték túl a szörnyűségeket. Lehet, hogy nem ábrázolják túlzott hitelességgel, de szerintem teljesen elfogadható az a kép, amit kaptam: sebesültek, reményvesztett vagy netán reménnyel teli emberek, katonák, fájdalom, szenvedés, várakozás, ezek mind benne voltak a második évadban.

Nagy kedvencem Maggie Smith karaktere, aki a nagymamát játssza: kézben akar tartani mindent és mindenkit, de csak az elején tűnik egy kissé zsarnokoskodó perszónának, később már inkább fifikás néninek nevezném, mert a karakter pozitív irányba változott, nem mellesleg pont az ő karaktere biztosítja a vidám pillanatokat.

A negatív szereplők közül mindenképpen megemlíteném Thomas-t, aki érzelmek nélkül dolgozik, csak az hajtja előre, hogy előrébb kerüljön, és fontos szerepet töltsön be. Hihetetlen mikre képes csak azért, hogy megkapja azt, amit akar. Ezek hallatán egy szokásos gonosz embert képzeltek el, pedig nem mondanám teljes mértékben gonosznak, inkább nincsenek kifejezetten érzései, néhol beletapos az emberek lelkébe, de így visszagondolva csak azt tette, amit minden ambiciózus ember akar: előrejutni bármi áron.

Persze vannak szerelmi szálak is, de nem erre megy ki az egész sorozat, tényleg családtörténet: mit csinálnak az arisztokrata lányok, mit várnak el tőlük, hogy segítenek a háborúban, hogy veszik ki a részüket. Megjegyzem szerintem nagyon ritka volt abban az időben, hogy a szülők ennyire elnézőek legyenek a gyerekeikkel, nem csinálnak nagy ostobaságokat a lányok, de fiatalok, és mindig történik velük valami. A családon belül nincs kifejezetten viszálykodás, inkább más emberekkel. Persze, az öröklés miatt mindkét évadban akadnak nézeteltérések, de hamar lecsitulnak.

Én angolul nézem a sorozatot, szerintem még úgy is élvezhető (természetesen felirattal), bár én az első évadot láttam már magyar felirattal, talán az egy kis könnyebbség volt, de simán bele lehet szokni a dologba, bármilyen gyors és érthetetlen az elején.

Halihó!! :)

Én, mint az alldayunique.blogspot.com szerkesztője ünnepélyesen bejelentem, hogy megszületett az én kis filmes, könyves, zenés kritikás blogom.
Aki követőm a másik blogon már olvashatta, hogy egy ruhás, személyes, outfit-es blogba nem igazán tartozott bele a kritika (főleg filmekről), ezért jött létre ez a blog, mert mindig is akartam valami ilyesmit csinálni, és mivel sok filmet, sorozatot nézek meg, így nem is kell nagyon küzdenem a leendő anyagokért :D Az ízlésem nem rekedt meg az akciófilmek és az amcsi vígjátékoknál (bocs, akinek most a lelkébe tapostam), hanem jóval sokrétegűbb, de ezt majd úgyis meglátjátok.
Nem tudok és nem is biztos, hogy oldalas kritikákat és sárba tiprásokat akarok írni, csupán megosztani a véleményemet. Sajnos egyik nagy hibám, hogy elfogult vagyok sok esetben, ezen próbálok változtatni, ami nem lesz könnyű, bár sok esetben azért sikerül gonoszabbnak lennem, mint kellene :D

Remélem egyre többen leszünk, bízom benne, hogy sok embernek fognak tetszeni az írásaim, és előre mondom: a vélemények SPOILERESEK lesznek, mert anélkül igen nehéz lenne valamit is alkotnom az internetes papírkámra :)