A szürke ötven árnyalata, avagy a nőknek szánt pornó

Amikor nyáron először találtam rá a neten, először találtam vele szembe magam, még nem is sejtettem, mi vár rám. Csak olyan hozzászólásokat, kritikákat olvastam, hogy ilyet bárki tud írni, és amúgy is, hülyeség az egész, csak a szexről szól, stb, így nem is volt kérdés, hogy muszáj elolvasnom, hiszen egy ehhez hasonló megosztó könyv mellett nem mehet el szó nélkül az ember, és én is át akartam élni ezt a bugyuta sztorit :D Egy szóval, nem tudom mi vezérelt, talán vágytam egy kis újításra, vágytam egy furcsa, de egyedi témájú könyvre a sok kötelező olvasmány mellett, így nem volt kérdés, hogy névnapomra ezt kértem a nagyimtól...igen, a nagyimtól, mert más nem jutott az eszembe. Szegény, biztos zavarban volt a pénztárnál, amikor fizetett, legszívesebben kiírta volna a homlokára, hogy nem nekem lesz, az unokámnak.

Nagy elánnal kaptam a kezembe a könyvet, és még aznap el is kezdtem olvasni. Tudni kell rólam, hogy a könyvek elejét legszívesebben kihagynám, úgy, ahogy van, mivel nagyon nehéz jól elkezdeni egy könyvet (persze az is közrejátszott, hogy nagyon kíváncsi voltam azokra a bizonyos pikáns részletekre). De, mint mindig, nem merem kihagyni az első oldalakat, mert félek, hogy lemaradok valamiről. Ennél a könyvnél is érdemes elolvasni az elejét, hiszen megadja a sztori keretét, ismerteti a szereplőket, megadja az alaphangot, ráadásul szinte az első 20 oldal az, ami nem egyértelműen a szexről szól. Megmondom őszintén, az első pár oldal után meg voltam győződve, hogy milyen laza könyv elé nézek, hiszen egy átlagos történetet olvastam.

A szereplők ugyanolyan jellemek, mint egy tipikus hollywood-i sztoriban: adott egy fiatal, frissen diplomázott (eszes, okos, talpraesett), ámde szürke egér típusú lány, aki mellesleg nem csúnya, abszolút felvállalható, de a fiúk terén, mondjuk ki, töketlen és válogatós. A neve Anastasia Steele. Ana barátnője és lakótársa pedig pont az ellentéte: lélegzetelállító (ezt maga Ana is tudja, mennyire hátrányban van vele szemben), szintén okos, bár ő újságíró, Ana inkább egy könyvmoly. Feltűnik néhány ismerős, barát is a könyvben, de az egyedüli lényeges szereplő José, aki egy latin macsó (szintén elég töketlen), aki bele van zúgva Anába, de a lány nem viszonozza. És ekkor lép a képbe A pasi.

Nekem a legelejétől kezdve olyan érzésem lett volna, mintha Christian-nel már találkoztam volna valamelyik könyvbe. És végre beugrott: az Amerikai pszicho könyv/film főszereplő pasiát pont ugyanígy jellemezném, mint őt: gazdag, sikeres, jóképű, szép öltöny, barna haj, ad magára, távolságtartó és szexmániás, mellesleg vannak perverzitásai mind a két figurának (meg mertem volna esküdni, hogy ő is a Christian nevet viseli, de aztán megnéztem, és Patrick Bateman).

Miután beindultak az események, elkezdtem nagyon élvezni, hiszen az elején még új volt ez az egész, picit pironkodtam is az olvasás közben, és szünetet is kellett vennem, de úgy érzem, sikerült nem közönséges stílusban leírni a légyottokat. Pedig ez nem könnyű, de ez a könyv a vállalhatóság és a közönségesség határát súrolta, néhol már azt hittem abba kell hagynom, mert sok volt, de aztán mégis az egész vállalható lett. Az elején még nagyon élveztem, mert nem gyakran olvasok ilyesmiket, de úgy éreztem egy idő után, hogy elfogyott az érdeklődésem, és már csak azért folytattam, hátha még tud valami újat mutatni, és nem akartam a közepén abbahagyni, mert szeretek végigolvasni egy könyvet na, régimódi vagyok :D

Egy picit érdektelenné váltam a végére, úgy éreztem, hogy a 200 oldalig bezárólag kb már mindent kihoztam a könyvből, ami van. De azért folytattam, de éreztem, hogy minden találkozásnál, minden fejezetnél tuti a szexnél kötünk ki, amik ráadásul nem változtak egy cseppet sem, ugyanaz a forgatókönyv: egymásnak estek, majd bemelegítettek, végül a pasi megkérte Anát, hogy tegyék egy picit extrává (azaz durvuljanak), majd a csaj nagy cécó közepette belement, de nagyon félt, majd a végén ő élvezte a legjobban :D

Több dologra nagyon kíváncsi vagyok: egyrészt mi várható a következő két(!) kötetben, tud-e valami újdonságot belevinni az író (nem), a másik, milyen lesz a film. Igen, nagyban készül a film is, illetve inkább csak a szereplőválogatás, tudjátok, az alapok megteremtése. Főszereplőnek kinézték Michael Fassbendert (de ő okosan visszautasította, mivel volt már egy hasonló filmje, a Shame, plusz ő elég idős egy 27 éves férfi eljátszásához, bármennyire is imádom), Ryan Goslingot (ő elvileg elfoglalt, de tetszett neki a szerep, de túl drága lenne őt megfizetni), és Ian Somerhalder-t. Igen, bizony! Lányok, most kapjátok fel a bugyitokat, mert Ian-t NAGYON érdekli a szerep, ráadásul ő pont illene ehhez a filmhez: elég flegma, picit bunkó (nézzétek csak meg Damon figuráját), ráadásul elég fiatal ahhoz, hogy övé legyen a szerep, plusz még nincs akkora tarifája, így meg is tudnák fizetni. Főszereplő számomra nagy pipa :D

A másik nagy kérdés, ki legyen Ana? Emlegették Emma Watson-t, alias Hermione-t (boccs, nekem a két személy egy és ugyanaz). Jó, mert Emma nem egy kaliforniai bombázó alkat, és elég szürke egeres is tud lenni, ami nagy előny. A többi szereplőről nincs info.

All in all, szerintem mindenkinek érdemes elolvasnia a könyvet, mert van benne minimum 1-2 olyan momentum, amiért már jó döntés volt elkezdni, de senki ne úgy álljon hozzá, mint egy Jane Austen regényhez, ne várjon sokat, tényleg. Mert ez a könyv nem a romantikáról szól, hanem egy hús-vér testi kapcsolatról. Szerintem ne emberek között olvassátok, hanem magányotokban, ja és este, úgy még feelingesebb :)

Apa ég!

Közönséges, néhol már undorítóan gyomorforgató, bárgyú és túl hosszú. Elsősorban ezekkel a szavakkal jellemezném az év egyik legrosszabb filmjét, amit sajnos képes voltam megnézni moziban, mert adtam egy kis esélyt Adam Sandler úrnak, mindhiába. Eddig se voltam oda érte, ezután meg black list-re kerül.

Az eleje még csak-csak, az alap történet nem is lett volna olyan gázos, ráadásul az eleje tényleg poénos volt, bár már ott sejtettem, hogy ennél csak durvább lesz, amit az én érzékeny gyomrom nem igazán tud megemészteni. De a remény nem halt meg, természetesen...
Azt hittem, hogy csak pár szexuális elcsépelt poént fognak felhasználni, de tévedtem, mert végig azokat nyomták a filmben. Az egyedüli anti perverz szereplő a vőlegény volt, rajta kívül mindenki meg volt zakkanva, de szó szerint. Milo Ventimigla egy ideges és zakkant tengerészgyalogost játszott, aki igazából jazz táncos, de azért nagyon kemény. A nővére, Leighton Meester szintén eszméletlen nagy csalódás volt, ráadásul ő a filmben lefeküdt a bátyjával. Ez mégis micsoda?????? Nem tudom elképzelni, hogy jutott az eszébe ebben a filmben egyáltalán szerepet vállalnia?!
Mindig csak a szex és undormány perverz dolgok körül forgott minden, és nekem abszolút sok volt. Még a pap is elkezdett verekedni, meg vetkőzni, ez miért kellett könyörgöm??

Egy szóval meg ne merjétek nézni, mert pénzkidobás.

Egy gyilkos agya (2004)

NINCS SPOILER olyan sok :D
Sokat hallottam erről a filmről, hogy hasonló, mint a 10 kicsi néger, ezért muszáj volt megnéznem, mi is ez tulajdonképpen.
Alapsztori: Az FBI végzős diákjait tanáruk elküldi egy utolsó kiképzésre, egy szigetre, távol a civilizációtól. A sziget egy gyakorlati terep, tehát vannak házak, gyárak, és műanyag emberkék is, úgy néz ki, mint egy komplett város. Viszont amikor megérkeznek, a feladatuk az, hogy egy gyilkosságot derítsenek ki, de miközben nyomoznak, az egyikük meghal. Ezután mindig kapnak egy-egy karórát, ami jelzi, hogy mennyi idejük van a következő csapdáig. Tehát az életükért harcolnak, közben próbálnak személyleírást adni a gyilkosról, aki szórakozik velük, és ez benne a legjobb.

Szeretem a nyomozós filmeket, amikben levezetik a gondolatmeneteket, elemzik az elkövető személyiségét, megpróbálják kitalálni ki is ő. Egyik ilyen alapfilm A bárányok hallgatnak, azt is most láttam, meglepően jó film volt. Viszont ebben a filmben kicsit több az akció, és tényleg izgulsz, mi lesz a következő csapda, ki lesz a következő áldozat, és ez egy plusz pont. Viszont a karakterek nagyon gyengék, ha nem érdekelt volna a vége, akkor tuti lekapcsoltam volna az egészet. Lehet, hogy a szinkron miatt tűnt bénának? Le a szinkronnal, innen is üzenem :D.

Szóval nagyon vártam a végét, mert tényleg nem lehet sejteni, ki is az igazi gyilkos, persze mindenki tudja, hogy nagy koponya lehet az illető. Először a főnökükre gyanakszanak, aztán egy ügyés-nyomozóra, aki velük jött, majd nem is tudom kire, de a lényeg, hogy hárman maradnak a nyolc fős csoportból.

Az utolsó 10-20 perc a legizgalmasabb az egészben, hiszen mindenki számított csavarra a végén, de amikor a gyilkos kifejti, hogy is csinálta végig ezt az egészet, hogy tervelte ki, az hátborzongató volt, ráadásul nagyot néztem, amikor kiderült, ki a gyilkos. Megsúgom, itt is érvényes az a "szabály": mindig az a gyilkos, akire nem számítassz, akire nem is gondolnál. Persze ez nem minden esetben igaz, de erre igen.

Minden jó ha a vége jó, tényleg hasonlított valamennyire a 10 kicsi négerre, szerintem jó filmötlet volt, csak a karakterek elhalványították a nagy részét, és voltak abszolút idegesítő emberkék is. De a fejtegetős részek jók voltak, persze keveselltem, de meg vagyok elégedve így is.

Downtown Abbey

Tudni kell rólam, hogy imádom az angol sorozatokat, főleg, amik a századforduló környékén játszódnak (20. század eleje), és ez a sorozat éppen belepasszol az elvárásba.
Családtörténetről van szó, ami magába foglalja szinte az egész történetet: a családfőnek örököst kell találnia, mert 2 kiszemelt rokona meghalt a Titanic szerencsétlenségben (1912-ben kezdődik az egész sorozat), és szerencsés lenne, ha ez az örökös elvenné Mary-t, legidősebb lányát feleségül, mert a végrendelet ezt mondja ki. Dióhéjban ennyi az első évad, a második évad közepénél járok, ott az első világháború kap fontos szerepet, szinte csak arról szól.

Jól megírtak a karakterek, a dialógusok pörgősek, és mosolyogtató szituációkat is láthatunk, ezzel együtt persze mindig van okunk izgulni egy-egy karakterért, hiszen van egy-két sötét szál is az egész történetben, de ez így van rendjén. Az egész történet alatt megismerhetjük a „downstairs” és „upstairs” lakókat, azaz a családtagokat és az ő történetüket, és a szolgálóikét. A két szint néha egymásba botlik, találkoznak félúton, de a sorozatot nem ez jellemzi, a két szint inkább külön mozog, külön él, néhol egymást segítik. Igen, van néhány rész, ahol megmutatkozik a családfő embersége, segít a beosztottaknak, de Sybil is ugyanilyen pozitív figura az egész történetben. A második évadban néhol jobban összefonódik a szál, hiszen háború van, és bár próbálnak a Downton Abbey lakói kihátrálni belőle, a vége mégis az lesz, hogy segítenek a katonáknak, és így együtt dolgoznak a szolgálókkal, együtt élnek velük.

Minden részben megtudhatunk valami újat, nem húzzák el felesleges szálakkal. És végre egy sorozat, ami nem arról szól, hogy próbálja megalázni az előkelő réteg a szolgálókat, majdnem azt mondhatom, hogy egyenrangú emberekként kezelik őket, mint önmagukat, és ez igazán tetszik, mert ettől egyáltalán nem lesz giccses, inkább sok szeretettel teli pillanatot élhetünk át. 

Fontos tudni, hogy nincsenek benne nagy klisék, se nagy közhelyek. Az egész sorozat úgy van összerakva, hogy lehet sejteni, mi következik, de nem lehetünk benne biztosak. Mindig tud valami újat mutatni: sok karakterfejlődés ment végbe, és mindig nagy lelkesedve várom, hogy változnak meg a céljaik, gondolataik, érzelmeik (az apa viszonya egy szobalánnyal). Ráadásul jó történelmi képet ad az akkori helyzetről, miként változtak meg az emberek, hogy élték túl a szörnyűségeket. Lehet, hogy nem ábrázolják túlzott hitelességgel, de szerintem teljesen elfogadható az a kép, amit kaptam: sebesültek, reményvesztett vagy netán reménnyel teli emberek, katonák, fájdalom, szenvedés, várakozás, ezek mind benne voltak a második évadban.

Nagy kedvencem Maggie Smith karaktere, aki a nagymamát játssza: kézben akar tartani mindent és mindenkit, de csak az elején tűnik egy kissé zsarnokoskodó perszónának, később már inkább fifikás néninek nevezném, mert a karakter pozitív irányba változott, nem mellesleg pont az ő karaktere biztosítja a vidám pillanatokat.

A negatív szereplők közül mindenképpen megemlíteném Thomas-t, aki érzelmek nélkül dolgozik, csak az hajtja előre, hogy előrébb kerüljön, és fontos szerepet töltsön be. Hihetetlen mikre képes csak azért, hogy megkapja azt, amit akar. Ezek hallatán egy szokásos gonosz embert képzeltek el, pedig nem mondanám teljes mértékben gonosznak, inkább nincsenek kifejezetten érzései, néhol beletapos az emberek lelkébe, de így visszagondolva csak azt tette, amit minden ambiciózus ember akar: előrejutni bármi áron.

Persze vannak szerelmi szálak is, de nem erre megy ki az egész sorozat, tényleg családtörténet: mit csinálnak az arisztokrata lányok, mit várnak el tőlük, hogy segítenek a háborúban, hogy veszik ki a részüket. Megjegyzem szerintem nagyon ritka volt abban az időben, hogy a szülők ennyire elnézőek legyenek a gyerekeikkel, nem csinálnak nagy ostobaságokat a lányok, de fiatalok, és mindig történik velük valami. A családon belül nincs kifejezetten viszálykodás, inkább más emberekkel. Persze, az öröklés miatt mindkét évadban akadnak nézeteltérések, de hamar lecsitulnak.

Én angolul nézem a sorozatot, szerintem még úgy is élvezhető (természetesen felirattal), bár én az első évadot láttam már magyar felirattal, talán az egy kis könnyebbség volt, de simán bele lehet szokni a dologba, bármilyen gyors és érthetetlen az elején.

Halihó!! :)

Én, mint az alldayunique.blogspot.com szerkesztője ünnepélyesen bejelentem, hogy megszületett az én kis filmes, könyves, zenés kritikás blogom.
Aki követőm a másik blogon már olvashatta, hogy egy ruhás, személyes, outfit-es blogba nem igazán tartozott bele a kritika (főleg filmekről), ezért jött létre ez a blog, mert mindig is akartam valami ilyesmit csinálni, és mivel sok filmet, sorozatot nézek meg, így nem is kell nagyon küzdenem a leendő anyagokért :D Az ízlésem nem rekedt meg az akciófilmek és az amcsi vígjátékoknál (bocs, akinek most a lelkébe tapostam), hanem jóval sokrétegűbb, de ezt majd úgyis meglátjátok.
Nem tudok és nem is biztos, hogy oldalas kritikákat és sárba tiprásokat akarok írni, csupán megosztani a véleményemet. Sajnos egyik nagy hibám, hogy elfogult vagyok sok esetben, ezen próbálok változtatni, ami nem lesz könnyű, bár sok esetben azért sikerül gonoszabbnak lennem, mint kellene :D

Remélem egyre többen leszünk, bízom benne, hogy sok embernek fognak tetszeni az írásaim, és előre mondom: a vélemények SPOILERESEK lesznek, mert anélkül igen nehéz lenne valamit is alkotnom az internetes papírkámra :)